Sasfiókák

Egy sasfióka életének kezdete: egy korai költés - USA, Carolina Raptor Center, védett környezetben, mesterséges fészkelőhelyen - február 13-án, hóban-fagyban, kikelt az első sasfióka. Három tojása volt a saspárnak, két életképtelen tojást a madárközpont munkatársai eltávolítottak a fészekből, bizonyára a kutatók vizsgálgatják őket...
És egy világhírűvé vált sasfióka életének vége: a képen Koo, a bicebóca finnországi halászsasfióka maradványai - jól látható a törött és rosszul összeforrott lábcsont, ami miatt életképtelenné vált, és az állatorvosok elaltatták. (Ők "Natti Jussi"-nak nevezték.) Koo-fióka rövidke életének küzdelmes története: itt. Fotók a csontokról: itt.

Az első idei tojásrakások...

Ebben az amerikai halászsasfészekben nagyon korán, már december 30-án megérkezett az első tojás... 35-38 nap a kotlási idő, tehát február elején kibújhat az első sasfióka... Képmentés: BCAW fórum

A kaliforniai gyöngybagoly is lerakta már az első két tojást, az elsőt január 2-án - tavaly ebben a fészekben kilenc tojás volt, de később, január 20-a táján tojta csak az elsőt. Idén tehát nagyon korán, február elején várható a fiókák kikelése. A fészek egy eukaliptuszfa üregében van. Képmentés: Öregferi - További képek és animációk a Webmadarász fórumban!

A kaliforniai kolibri 4-5-ször is költ egy évben, már ő is két tojáson ül. (Lásd még az előző bejegyzést!)
Képmentés: Betty - További képek, infok a Webmadarász fórumban!

Merre járnak a halászsasok?

Rothes és Mallachie két idén nevelkedett fiatal halászsas, ugyanabban a fészekben keltek ki, és első vándorútjukat járják... Rothes (zöld színnel az alsó térképen) korán elindult Skóciából aztán egy hónapig időzött Portugáliában, mielőtt átrepült volna Afrika fölé... és úgy tűnik, Bisszau-Guinea környékén jó telelőhelyre lelt, lehet, hogy nem is repül tovább... Fiókatestvére, Mallachie (lila útvonal a felső térképen) később indult, ő is időzött Portugáliában hosszabban, de már ő is átért Afrikába, Útjuk itt követhető.

A finn jeladós halászsas, Jukka pedig Szarajevó környékéig jutott október 10-ig, szeptember 24-én indult, pár nappal ezelőtt Magyarország felett is átrepült, útja itt követhető. A térképre még nem tették fel, de az észt fórumban közzétették, hogy október 13-i adat szerint már a Jón-tenger felett repült, az olasz partok közelében.

Beatrice, egy másik skót halászsas útjáról csak résztérképeket tesznek közzé , őt tavaly is követték, és az idén is tavalyi telelőterületére, a spanyolországi Guadiaro folyó környékére tért vissza.

Yukka, a finn halászsas vándorlása

Yukkának keresztelték a finn halászsast, akire jeladót szereltek a nyáron, és szeptember 24-én kezdte meg vándorlását. Útja itt követhető. Életkorát nem ismerik, gyűrűket is csak a jeladóval egyidejűleg kapott.

Afrika...

A jeladós gólyák többsége már Afrikában vadászik... A három németországi "NABU-jeladós" gólya közül Helmut még Spanyolországban van, ő Gibraltár felé vette az irányt és nem siet... Gertrud és Hobor szinte ugyanazon az úton haladva jutott el Afrika közepére... Gertrud augusztus végén, Hobor két héttel később kelt át a Boszporuszon.

A "loburgi jeladós" gólyák közül LouisHenri és Leopold is Csádban van, vándorlási útvonaluk is nagyon hasonló. Albert von Lotto-gólya nagyon későn, szeptember 12-én indult el, ő Szíriából küldött utoljára jelet pár nappal ezelőtt.

A jeladós "veterán" Max-gólya, aki tizenegyedik vándorlására indult augusztus végén, nem repült át Gibraltárnál, Spanyolországban maradt, eddig legalábbis. Az utóbbi teleket mindig spanyol területen töltötte, de ifjabb éveiben még Afrikában telelt.

Volt egy híres németországi gólya, Prinzesschen, akit 1994-ben láttak el jeladóval, és egészen haláláig, 2006 decemberéig követni tudták. Dél-Afrikában pusztult el, megtalálták, emlékkövet is elhelyeztek a helyen, a több mint 14 év alatt (!) ez a nevezetes gólya igen sok információval gazdagította az ornitológusokat.

A magyarországi jeladós kék vércsék a múlt héten indultak meg nagy sebességgel Afrika felé. Vándorlásuk megfigyelése az utóbbi napokban vált izgalmassá - egyikük 48 óra alatt 1300 kilométert repült!

Az interaktív térképen a kék vércsék útja egyenként elemezhető: itt.

Rothes, a skót halászsas-fióka, aki első migrációs útját járja, átjutott az afrikai partokhoz, Marokkó tengerparti közeléből küldött jelet. A másik jeladós halászsasfióka még Spanyolországban állomásozik.

Sasfióka-sors - VI. A vége...

Hát eddig tartott a bicebóca-fióka története... ritkán vannak csodák a természetben... ezt a csodát sokan szerettük volna világszerte, akik a sérült lábú halászsasfióka hosszú küzdelmét figyeltük... Nincs happy-end. Nem műtik meg a lábát, nem fog szabadon repülni... Koo-t, a bicebóca fiókát ma az állatorvosok a megröntgenezés után elaltatták. Ennyi a szűkszavú híradás a Looduskalender-fórumon... Egyelőre nem írnak semmit arról, hogy vajon miért döntöttek így.
Nagyon sokan fogunk erre a fiókára emlékezni... Augusztus 11-én repült ki először a fészekből, augusztus 26-án utoljára. A fenti kép augusztus 11-i Koo-ról, a Webmadarász fórumban Öregferi kapta el a kirepülés előtti nagy nekilendülések egyikét. A következő kép is augusztus 11-i, a Madárlesők fórumában Pusi mentette, talán ez a kép mutatja a legjobban a fióka lábának súlyos anatómiai rendellenességét, amelyet ma az állatorvosok gyógyíthatatlannak minősítettek...

És az utolsó kép, amelyet a fészek életét évek óta figyelemmel kísérő Kedves Olvasómtól kaptam: augusztus 26-án Koo kirepül a fészekből és többé nem tér vissza... Három nappal később találja meg egy vadász az árokban, legyengülve, eljuttatják a Ranua állatkertbe, onnan került ma a röntgenezésre, az állatorvosokhoz, aztán...

Update, 18.00: Egyelőre annyi derült ki, hogy megröntgenezték, megállapították, hogy valamikor kiskorában eltörött a lába és rosszul forrt össze a csont. De a kalciumhiányos, gyenge táplálkozás miatt annyira gyenge volt a madár csontja, hogy az orvos nem tudta megműteni. A másik lábának a csontjait is gyengének, törékenynek ítélték. Ezért döntöttek az elaltatás mellett.

Sasfióka-sors V.

Augusztus 30-án találták meg egy árokban a bicebóca halászsasfiókát, amelynek sorsát rengetegen figyeltük a finnországi webkamerán. A sas-szülők, a két fiókatestvér már útnak indult Afrika felé. A bicebóca-fiókát a Ranua állatkertbe vitték, ahol gyógyítanak ragadozó madarakat is. Nagyon kevés hírt adtak közre eddig róla, pár sorban annyit tudattak, hogy stresszesen viseli a fogságot, de szoktatják a "rabsághoz", rendesen eszik, jó állapotban van. A mai napon röntgenezik meg a lábát, azután tudja eldönteni az állatorvos, hogyan tudnak segíteni rajta, megoperálják-e, stb. A Helsingin Sanomat újságban ma megjelent róla egy fotóval illusztrált cikk, amit a neten sajnos csak az előfizetők - és a finnül tudók - tudnak elolvasni... A Looduskalender-fórumra feltették a cikket bescannelve és a fotót is kinagyítva (szept.9., 10.47-es bejegyzés), amelyeken Koo, a kis bicebóca látható. A sasfióka 1,1 kg volt, amikor megtalálták, azóta 0,25 kg-mal gyarapodott. (Korábbi bejegyzéseim a sasfiókáról itt és itt, képek-infok a halászsasfészek történéseiről a Webmadarász-fórumon.)

Sasfióka-sors IV.

Jól van a bicebóca halászsasfióka, akit egy árokban találtak meg, 2 km-re a fészkétől. (lásd tegnapi bejegyzésemet) Egy állatkertbe vitték, ahol megvizsgálták, lábujjai működnek, de a fióka erőtlen, súlya kevés. Eszik, így a súlya és az erőnléte is javulni fog, és a közzétett információkból az következtethető ki, hogy a madár "együttműködik" az állatkerti szakemberekkel, ami növeli a gyógyítás esélyét. Elviszik a 70 km-re lévő Rovaniemibe megröntgenezni, utána tudnak többet mondani a lábáról. A fióka lába nem fáj, mert lehetővé teszi, hogy az emberek megérintsék. Az állatkertben, ahova került, korábban már sikeresen gyógyítottak halászsast, akit visszaengedtek a vadonba.
Szerencsére fel sem vetődött, hogy el kell altatni a fiókát, hanem belekezdtek a vizsgálati-gyógyítási folyamatba. Tehát nem igaz az a korábbi érv, hogyha kivették volna a fészekből, akkor el kellett volna altatni. Az is kiderült, hogy az az érv sem igaz, hogy nincs olyan hely Finnországban, ahol gyógyítanának halászsast - merthogy a Ranua állatkertben korábban is gyógyítottak meg sikeresen halászsast, aki visszatérhetett a vadonba. Miért nem tudtak erről a finn "környezetvédelmi-természetvédelmi-illetékes" minisztériumban, akinek a tisztviselője emailben győzködte a világ különböző madaras fórumainak olvasóit arról, hogy a lehető legjobb megoldás, ha a természetre bízzák Koo sorsát? Vajon hogy lehet, hogy a természetvédelmi hivatalnokkal ellentétben a vadász és/vagy rendőr tudta, hogy melyik buszra kell a röpképtelen halászsasfiókát egy kartondobozban felraknia, hogy eljusson a 200 km-re lévő Ranua-állatkertbe? Csak nekem van az az érzésem, hogy a bicebóca-sasfióka sorsát cirkuszi attrakcióvá tette a webkamera üzemeltetője?

Sasfióka-sors III.

Ez volt a bicebóca-halászsasfióka utolsó kirepülése augusztus 26-án a finnországi fészekből, aztán már nem tért vissza... (A képet Kedves Olvasóm küldte, ezúton is köszönöm.)
Egy vizesárokban talált rá szombaton egy vadász a legyengült fiókára. Sorsát hetek óta rengetegen követik aggódva világszerte. A sasfiókák gyűrűzésekor, július közepén vették észre, hogy az egyik madár lába deformálódott. A fészekben hagyták, nem vitték el gyógyítani, azzal indokolva ezt a döntést, hogy a halászsasok nem bírják a fogságot, emiatt kezelésük ritkán eredményes, és Finnországban nincs is megfelelő intézmény e madár gyógyítására, emiatt az elaltatás várt volna rá. Inkább esélyt adtak neki, hadd tanuljon meg repülni, hátha képes lesz az önálló életre. Augusztus 11-én repült ki először a fészekből, és azóta sokszor hagyta el a fészket hosszabb-rövidebb időre... De mégsem sikerült neki az önálló életre felkészülni. Talán épp halászni próbált, amikor kimerült, megsérült, és ottmaradt röpképtelenül abban az árokban? A vadász, aki megtalálta, a finn rendőrség közreműködésével egy olyan állatkertbe juttatta a sasfiókát, ahol többféle madarat meggyógyítottak már. Talán ennek a bicebóca-fiókának is sikerül, akinek a küzdelmét 82 ország webkameranézői figyelték... A látogatottsági adatok hihetetlenek, 1,2 milliószor kattintottak idén erre a webkamerára. A webkamera ingyenesen félpercenként frissülő állóképet ad, évi 24 eurós előfizetési díjért azonban folyamatos élőképet. Ilyet, mint ezen a videon, amelyen a sérült lábú fióka repülési gyakorlátozása látható, augusztus 17-i a felvétel.
Minden bizonnyal hírt adnak majd a Koo-nak keresztelt halászsasfióka további sorsáról. Vajon számíthatunk-e happy-endre? Meg tudják gyógyítani, kibírja a fogságot? Küzdelme az életért most már a fészken kívül folytatódik.

Vajon mikor indulnak útnak a halászsasok?

Képmentés: Öregferi - Webmadarász fórum - Finnország, Lahikuvaan-kamera: link

Vajon mikor indulnak el Afrika felé a finnországi halászsasok? A kérdés különösen a Hailuoto-szigeten lévő halászsas-fészeknél érdekes, ahol a bicebóca-fióka nevelkedik. A hibás lábú fióka augusztus 11-én repült ki, azóta számos kört megtett, jónéhányszor volt a fészken kívül hosszabb-rövidebb időre, a kameraképek alapján úgy tűnik, hogy nagyjából sikerült megtanulnia ép lábával leszorítva halat enni is, szóval jövőjét optimistábban nézhetjük, mint két héttel ezelőtt... Vajon meddig etetik őt és fiókatestvéreit a sas-szülők? Mikor jön el az indulás ideje? Ha úgy számoljuk, hogy a fiókák kirepülése után 3-4 hetet várnak még a sas-szülők, akkor talán szeptember elejéig láthatjuk őket. (Tavaly augusztus 27-28-án indultak el, a szülők is, az egyetlen megmaradt fióka is, aki július 28-án repült ki.)

Finnország, Hailuoto - kamera - link

Az elmúlt években tucatnyinál több finn halászsas útját követték jeladóval - őszi indulási időpontjaik augusztus 24 - szeptember 23 között szóródtak. A Finnországból induló halászsasok egy része hazánk felett is átvonul. Olyan finnországi halászsast, amelynek idei útját is követnék jeladóval, nem találtam a neten.

Két skóciai projekt keretében azonban hét halászsas idei útját követhetjük majd. Ebben a projektben két idei halászsasfióka és két felnőtt madár útját, egy másik projektben pedig számos madárfaj - köztük három felnőtt halászsas - útját követik jeladóval. Az észt ornitológusok is követik két halászsas útját.

Skócia - kamera - link

A skóciai halászsasok közül kettő már útnak indult - a Rothes nevű fióka ebből a fészekből (a másik jeladóval ellátott fióka még a fészeknél van, ő látható a fenti képen), valamint a Beatrice nevű felnőtt madár, amelynek fiókái július 10-e körül kirepültek (nem webkamerás fészekből). Ugyancsak elindult az idős madárnak számító, 1992 óta ebben a fészekben költő, idén 45. és 46. fiókáját felnevelő skóciai rekorder halászsas-mama - július 12-én repültek ki a fiókái, augusztus 5-én kelt útra, rajta nincsen jeladó.

Halászsas a Tisza-tónál

Augusztus közepén még elég ritka jelenség Magyarországon a halászsas - a képen szereplő példány Pusinak mutatkozott meg a Tisza-tónál. A teljes képsorozat a Madárlesők fórumán látható.

Vajon itt fészkelt ez a halászsas Magyarországon? Ennek is van esélye, mert Pusi áprilisban is lencsevégre kapott egy példányt azon a környéken. A terepet jól ismerő természetvédelmi őrök, túravezetők azonban a sasfészek helyéről nem tudtak információt adni Pusinak.

Avagy egy nagyon korán vándorútra kelt, északi országból érkező példány időzik arrafelé már most? A www.birding.hu oldalon, ahol a különlegesebbnek számító madarak megfigyeléseit rögzítik, az utóbbi két hétben az ország négy különböző táján is megfigyeltek halászsasokat. Szeptember-októberben, amikor átvonuló vendégek Afrikába tartó útjuk során a halászsasok nálunk, nagyobb eséllyel lehet velük találkozni.

Fotók: Pusi - Madárlesők fórum

A neten fellelhető információk szerint Püspökhatvan környékén korábban - lehet, hogy most is... - fészkelt egy halászsas-pár, róla is így írnak: "A halászsas meglehetősen ritka fészkelő Magyarországon, így püspökhatvani felbukkanása komoly tudományos jelentőséggel bír." Ugyancsak érdekes információ, hogy három évvel ezelőtt Szeged mellett a fehértói halastavaknál találtak a Kiskunsági Nemzeti Park őrei egy halászsast, amely sérülései alapján valószínűleg egy magasfeszültségű villanyvezetéknek ütközött, és nem tudott repülni. A Svédországban gyűrűzött madarat a Szegedi Vadasparkban kezdték gyógyítani, sajnos további sorsáról a neten eddig nem leltem információt - vajon ez a sérült szárnyú halászsas kibírta a fogságot? meggyógyult? mi lett vele?

Az egyik jeladós skóciai halászsasfióka elindult...

Veszélyes, nehéz út a fiatal halászsasok első vándorlása Afrikáig - a halászsasok fele éppúgy elpusztul első életévében, mint a gólyák fele...
Két, ugyanabban a webkamerás fészekben idén nevelkedett skóciai halászsasfióka kapott jeladót, és egyikük, Rothes már el is indult fészkelőhelyéről Afrika felé, útja ezen az oldalon
követhető - már Franciaországban jár, az Atlanti-óceáni partvidéken. Május 22-én kelt ki a tojásból. A projekt keretében megfigyelt másik jeladós halászsas-fióka, Mallachie, két nappal később kelt ki , ő még nem indult el a vándorútra.
Tavaly is jeladót szereltek két, itt felnőtt fiókára - Nethy októberre eljutott Afrikába, télen ott vándorolgatott, de márciustól nem működik a jeladója, nem tudják utána merre járt, mi történt vele. Deshar az Atlanti-óceán felett tévelygett, vele rögzítették a leghosszabb, egyhuzamban repült utat, amit fiatal jeladós sas megtett, de... szeptember 30-án leszállt a tengerre. Esete mutatja, milyen nehéz dolog a helyes navigáció egy tapasztalatlan halászsasnak...

Halászsasok egy lábbal

Élénk nemzetközi figyelem kíséri a finnországi Hailuoto-szigeten lévő fészekben nevelkedett sérült lábú halászsas-fióka sorsát. Nehéz megjósolni, hogy milyen esélyekkel vághat neki az önálló életnek. Két nappal ezelőtt repült ki először a fészekből, amelyet azóta többször is megismételt. A legfőbb kérdés: vajon tud-e majd önállóan halászni? Lehet, hogy ezt sosem fogjuk megtudni, hiszen ha kikerül a webkamera látóköréből, további sorsa rejtély marad számunkra. Egy hónap múlva pedig a finnországi halászsasok útnak indulnak afrikai telelőhelyük felé.

Az interneten böngészve mindenesetre lehet olyan fotókat lelni, amelyek egy lábbal élő halászsasokról készültek, s ezek bizonyítják, hogy képes lehet egy halászsas egy lábbal is az önálló életre. Egy hír olyan egylábú halászsasról is szól, amelyik 15 évig élt Amerikában. Ez a fotó Kanadában készült 2007-ben - egy lábbal kapaszkodva ül a faágon a halászsas - itt. Egy másik kép Maryland környékén 2007-ben készült kép, egy jelzőtábla tetején áll a sas - itt. Az USA-ban, 2008 nyarán készült a repülő egylábú halászsast megörökítő fotó: itt.

Sas-röpte

Néhány sasröptét elkapó pillanatkép a csodaszép tájat mutató, finnországi Lahikuvaan környéki halászsas-fészekből. A képeket Öregferi mentette a Webmadarász fórumon. A halászsas testhossza 53-55 cm, kiterjesztett szárnyainak fesztávolsága 145-170 centiméter - embernyi magasság! -, farkhossza 18 centiméter. Súlya 1-2 kg, a tojó kicsit nagyobb, mint a hím.

Kirepült!

Az elrugaszkodás pillanata ... aztán huss, kirepült, megtette az első kört a fészek körül. Öregferi animációja és egy kedves Olvasónk által beküldött képsorozatok a sérült lábú sasfióka első kirepüléseiről a Webmadarász fórumban!

Mindig nagy esemény egy madárfióka életében az első kirepülés, de egy ilyen sérült lábú, bice-bóca halászsasfióka - és többezer webkamerás figyelője - számára még nagyobb. Amint az animáción és a képsorozatokon látható, ma reggel Hailuoto szigetén többször is sikeresen kirepült a finnországi fészekből a hibás ballábú fióka, második körét a fészekből kísérte tekintetével a sas-szülő és a fiókatestvér. A fióka történetéről két korábbi blogbejegyzésben is írtam: itt és itt. Még egy hónapja van a sasfiókának, hogy felkészüljön a nagy őszi vándorútra... A finnországi halászsasok szeptember 10-20-a körül indulnak el afrikai telelőhelyükre - a jeladóval felszerelt sasok elmúlt évekbeli útjairól részletes térképek láthatók itt.

Update, 21.30: A sérült lábú sasfióka ma többször is kirepült, délután csaknem három órán keresztül távol volt a fészektől, megkezdte tehát a szabad madár életét. Sikeresen szállt föl, sikeresen landolt visszaérkezéskor, láthatóan jó erőben van, a mai nap történései már okot adnak a bizakodásra a kis halászsas jövendő életét illetően. További animációk, képek, infok a mai kirepülésekről a Webmadarász fórumban!

A halászsas zsákmánya

A Sulinet oldalán tanítják: "A halászsasok Európában meglehetősen ritka madárfajnak számítanak és számuk egyre csökken. Az egész kontinensünkön körülbelül 8000 pár költ. A Brehm által rárónak nevezett madár külön családot alkot a sasok mellett. A megkülönböztetést meg is érdemli, minthogy olyat tud, amit a többi sas nem, ugyanis a víz alá veti magát zsákmánya után. Szinte kizárólag hallal táplálkozik, zsákmányát speciális módon szerzi. Ha kiszemeli zsákmányát, torpedóként zuhan a vízbe, teljes testével alámerül, megragadja áldozatát, majd nagy erőfeszítés közepette kiemelkedik a vízből. A levegőbe emelkedve a kifogott halat először keresztben tartja, aztán befordítja a repülés irányába, hogy csökkentse a légellenállást." A megszerzett zsákmány pedig így érkezik a fészekbe... Pillanatképek két webkamerás finnországi fészekből. Lahikuvaan- ebben a fészekben két fióka nőtt fel, kirepültek már, de még visszajárnak: Képmentés: Öregferi - Webmadarász fórum

Hailuoto - jóval északabbra van, mint az előbbi fészek. Itt három fióka van, kettő már kirepült, a harmadik fióka lába sérült, az ő történetéről már korábban írtam... Ez a kép egy július 17-én elkapott pillanat.
Képmentés: Margó77 - Webmadarász fórum

Sasfióka-sors - II.

Pár nappal ezelőtti bejegyzésemben írtam a finn Hailouto szigeten lévő halászsas-fészek sérült lábú fiókájáról, akinek sorsa igen sok webkameranézőt foglalkoztat világszerte. Ötvennél több országból írtak leveleket a finneknek a fióka megmentése érdekében...

A sérült lábú sasfióka már nagyokat szökken, és a fészekbe visszaereszkedve sikeresen "landol"... egyelőre itt tart a történet. Valószínűsíthető, hogy sikeresen ki fog repülni. Aztán ha tud táplálékot szerezni magának, akkor élni fog, ha nem, akkor éhenhal, ahogy a vadon törvényei diktálják...

Egy amerikai webkamerafigyelő fórumon a finn természetvédelmi hivatal illetékese megkísérelt válaszolni a felvetődő kérdésekre. Azt írta, hogy bár a világban van néhány példa halászsasok eredményes állatkórházi gyógyítására, amikoris a madár túlélte a kezeléssel járó stresszt, de Finnországban nincs olyan intézmény, ahol megpróbálhatták volna meggyógyítani ennek a sasfiókának a lábát. A halászsasok nehezen viselik a befogást, a rabságot, az ezzel járó stresszt. A finn szabályok szerint, ha vadmadarat nem tudnak úgy meggyógyítani, hogy vissza lehessen engedni a vadonba, vagy nincs megfelelő állatkerti elhelyezésre lehetőség, akkor elaltatják. Ha ezt a sérült lábú halászsas-fiókát kivették volna a fészekből, akkor el kellett volna altatni. Így, hogy a fészekben hagyták, esélyt kapott a küzdésre, az életre... hátha sikerül...

Július 14-én gyűrűzték meg a három fiókát, ekkor vette észre a gyűrűző a sérült lábat is. Amikor a fészekből kiemelte a fiókákat, a lábuknál fogta meg őket. A másodikként meggyűrűzött fiókának csak az egyik lábát fogta meg, valószínűsíthetően ekkor már észrevette, hogy a fióka másik lába sérült.

A Webmadarász blog egyik kedves olvasója tegnap elküldte nekem a gyűrűzéskor mentett képsorozatát - ezúton is köszönet érte! -, közzéteszem ennek fontos információt hordozó képeit. A blogban szokatlanul hosszú képsorozat következik. Az első négy képen az elsőként meggyűrűzött, egészséges fiókát teszi vissza a gyűrűző a fészekbe. Az ötödik képen nyúl a második fiókához, felemeli annak jobb lábát... a bal lába láthatóan furcsán áll, az a sérült láb, amelyet aztán hosszasan tanulmányoz is... Sok kérdés vetődik fel a különböző madárfigyelő fórumokon az ebben a fészekben történt gyűrűzés módjával kapcsolatban, vannak, akik úgy vélekednek, hogy a gyűrűzés is hozzájárult a lábsérüléshez. A valós helyzetértékelést talán segíti ez a néhány kép.