Sasfióka-sors - VI. A vége...

Hát eddig tartott a bicebóca-fióka története... ritkán vannak csodák a természetben... ezt a csodát sokan szerettük volna világszerte, akik a sérült lábú halászsasfióka hosszú küzdelmét figyeltük... Nincs happy-end. Nem műtik meg a lábát, nem fog szabadon repülni... Koo-t, a bicebóca fiókát ma az állatorvosok a megröntgenezés után elaltatták. Ennyi a szűkszavú híradás a Looduskalender-fórumon... Egyelőre nem írnak semmit arról, hogy vajon miért döntöttek így.
Nagyon sokan fogunk erre a fiókára emlékezni... Augusztus 11-én repült ki először a fészekből, augusztus 26-án utoljára. A fenti kép augusztus 11-i Koo-ról, a Webmadarász fórumban Öregferi kapta el a kirepülés előtti nagy nekilendülések egyikét. A következő kép is augusztus 11-i, a Madárlesők fórumában Pusi mentette, talán ez a kép mutatja a legjobban a fióka lábának súlyos anatómiai rendellenességét, amelyet ma az állatorvosok gyógyíthatatlannak minősítettek...

És az utolsó kép, amelyet a fészek életét évek óta figyelemmel kísérő Kedves Olvasómtól kaptam: augusztus 26-án Koo kirepül a fészekből és többé nem tér vissza... Három nappal később találja meg egy vadász az árokban, legyengülve, eljuttatják a Ranua állatkertbe, onnan került ma a röntgenezésre, az állatorvosokhoz, aztán...

Update, 18.00: Egyelőre annyi derült ki, hogy megröntgenezték, megállapították, hogy valamikor kiskorában eltörött a lába és rosszul forrt össze a csont. De a kalciumhiányos, gyenge táplálkozás miatt annyira gyenge volt a madár csontja, hogy az orvos nem tudta megműteni. A másik lábának a csontjait is gyengének, törékenynek ítélték. Ezért döntöttek az elaltatás mellett.

Sasfióka-sors V.

Augusztus 30-án találták meg egy árokban a bicebóca halászsasfiókát, amelynek sorsát rengetegen figyeltük a finnországi webkamerán. A sas-szülők, a két fiókatestvér már útnak indult Afrika felé. A bicebóca-fiókát a Ranua állatkertbe vitték, ahol gyógyítanak ragadozó madarakat is. Nagyon kevés hírt adtak közre eddig róla, pár sorban annyit tudattak, hogy stresszesen viseli a fogságot, de szoktatják a "rabsághoz", rendesen eszik, jó állapotban van. A mai napon röntgenezik meg a lábát, azután tudja eldönteni az állatorvos, hogyan tudnak segíteni rajta, megoperálják-e, stb. A Helsingin Sanomat újságban ma megjelent róla egy fotóval illusztrált cikk, amit a neten sajnos csak az előfizetők - és a finnül tudók - tudnak elolvasni... A Looduskalender-fórumra feltették a cikket bescannelve és a fotót is kinagyítva (szept.9., 10.47-es bejegyzés), amelyeken Koo, a kis bicebóca látható. A sasfióka 1,1 kg volt, amikor megtalálták, azóta 0,25 kg-mal gyarapodott. (Korábbi bejegyzéseim a sasfiókáról itt és itt, képek-infok a halászsasfészek történéseiről a Webmadarász-fórumon.)

Sasfióka-sors IV.

Jól van a bicebóca halászsasfióka, akit egy árokban találtak meg, 2 km-re a fészkétől. (lásd tegnapi bejegyzésemet) Egy állatkertbe vitték, ahol megvizsgálták, lábujjai működnek, de a fióka erőtlen, súlya kevés. Eszik, így a súlya és az erőnléte is javulni fog, és a közzétett információkból az következtethető ki, hogy a madár "együttműködik" az állatkerti szakemberekkel, ami növeli a gyógyítás esélyét. Elviszik a 70 km-re lévő Rovaniemibe megröntgenezni, utána tudnak többet mondani a lábáról. A fióka lába nem fáj, mert lehetővé teszi, hogy az emberek megérintsék. Az állatkertben, ahova került, korábban már sikeresen gyógyítottak halászsast, akit visszaengedtek a vadonba.
Szerencsére fel sem vetődött, hogy el kell altatni a fiókát, hanem belekezdtek a vizsgálati-gyógyítási folyamatba. Tehát nem igaz az a korábbi érv, hogyha kivették volna a fészekből, akkor el kellett volna altatni. Az is kiderült, hogy az az érv sem igaz, hogy nincs olyan hely Finnországban, ahol gyógyítanának halászsast - merthogy a Ranua állatkertben korábban is gyógyítottak meg sikeresen halászsast, aki visszatérhetett a vadonba. Miért nem tudtak erről a finn "környezetvédelmi-természetvédelmi-illetékes" minisztériumban, akinek a tisztviselője emailben győzködte a világ különböző madaras fórumainak olvasóit arról, hogy a lehető legjobb megoldás, ha a természetre bízzák Koo sorsát? Vajon hogy lehet, hogy a természetvédelmi hivatalnokkal ellentétben a vadász és/vagy rendőr tudta, hogy melyik buszra kell a röpképtelen halászsasfiókát egy kartondobozban felraknia, hogy eljusson a 200 km-re lévő Ranua-állatkertbe? Csak nekem van az az érzésem, hogy a bicebóca-sasfióka sorsát cirkuszi attrakcióvá tette a webkamera üzemeltetője?

Sasfióka-sors III.

Ez volt a bicebóca-halászsasfióka utolsó kirepülése augusztus 26-án a finnországi fészekből, aztán már nem tért vissza... (A képet Kedves Olvasóm küldte, ezúton is köszönöm.)
Egy vizesárokban talált rá szombaton egy vadász a legyengült fiókára. Sorsát hetek óta rengetegen követik aggódva világszerte. A sasfiókák gyűrűzésekor, július közepén vették észre, hogy az egyik madár lába deformálódott. A fészekben hagyták, nem vitték el gyógyítani, azzal indokolva ezt a döntést, hogy a halászsasok nem bírják a fogságot, emiatt kezelésük ritkán eredményes, és Finnországban nincs is megfelelő intézmény e madár gyógyítására, emiatt az elaltatás várt volna rá. Inkább esélyt adtak neki, hadd tanuljon meg repülni, hátha képes lesz az önálló életre. Augusztus 11-én repült ki először a fészekből, és azóta sokszor hagyta el a fészket hosszabb-rövidebb időre... De mégsem sikerült neki az önálló életre felkészülni. Talán épp halászni próbált, amikor kimerült, megsérült, és ottmaradt röpképtelenül abban az árokban? A vadász, aki megtalálta, a finn rendőrség közreműködésével egy olyan állatkertbe juttatta a sasfiókát, ahol többféle madarat meggyógyítottak már. Talán ennek a bicebóca-fiókának is sikerül, akinek a küzdelmét 82 ország webkameranézői figyelték... A látogatottsági adatok hihetetlenek, 1,2 milliószor kattintottak idén erre a webkamerára. A webkamera ingyenesen félpercenként frissülő állóképet ad, évi 24 eurós előfizetési díjért azonban folyamatos élőképet. Ilyet, mint ezen a videon, amelyen a sérült lábú fióka repülési gyakorlátozása látható, augusztus 17-i a felvétel.
Minden bizonnyal hírt adnak majd a Koo-nak keresztelt halászsasfióka további sorsáról. Vajon számíthatunk-e happy-endre? Meg tudják gyógyítani, kibírja a fogságot? Küzdelme az életért most már a fészken kívül folytatódik.

Kirepült!

Az elrugaszkodás pillanata ... aztán huss, kirepült, megtette az első kört a fészek körül. Öregferi animációja és egy kedves Olvasónk által beküldött képsorozatok a sérült lábú sasfióka első kirepüléseiről a Webmadarász fórumban!

Mindig nagy esemény egy madárfióka életében az első kirepülés, de egy ilyen sérült lábú, bice-bóca halászsasfióka - és többezer webkamerás figyelője - számára még nagyobb. Amint az animáción és a képsorozatokon látható, ma reggel Hailuoto szigetén többször is sikeresen kirepült a finnországi fészekből a hibás ballábú fióka, második körét a fészekből kísérte tekintetével a sas-szülő és a fiókatestvér. A fióka történetéről két korábbi blogbejegyzésben is írtam: itt és itt. Még egy hónapja van a sasfiókának, hogy felkészüljön a nagy őszi vándorútra... A finnországi halászsasok szeptember 10-20-a körül indulnak el afrikai telelőhelyükre - a jeladóval felszerelt sasok elmúlt évekbeli útjairól részletes térképek láthatók itt.

Update, 21.30: A sérült lábú sasfióka ma többször is kirepült, délután csaknem három órán keresztül távol volt a fészektől, megkezdte tehát a szabad madár életét. Sikeresen szállt föl, sikeresen landolt visszaérkezéskor, láthatóan jó erőben van, a mai nap történései már okot adnak a bizakodásra a kis halászsas jövendő életét illetően. További animációk, képek, infok a mai kirepülésekről a Webmadarász fórumban!

Sasfióka-sors - II.

Pár nappal ezelőtti bejegyzésemben írtam a finn Hailouto szigeten lévő halászsas-fészek sérült lábú fiókájáról, akinek sorsa igen sok webkameranézőt foglalkoztat világszerte. Ötvennél több országból írtak leveleket a finneknek a fióka megmentése érdekében...

A sérült lábú sasfióka már nagyokat szökken, és a fészekbe visszaereszkedve sikeresen "landol"... egyelőre itt tart a történet. Valószínűsíthető, hogy sikeresen ki fog repülni. Aztán ha tud táplálékot szerezni magának, akkor élni fog, ha nem, akkor éhenhal, ahogy a vadon törvényei diktálják...

Egy amerikai webkamerafigyelő fórumon a finn természetvédelmi hivatal illetékese megkísérelt válaszolni a felvetődő kérdésekre. Azt írta, hogy bár a világban van néhány példa halászsasok eredményes állatkórházi gyógyítására, amikoris a madár túlélte a kezeléssel járó stresszt, de Finnországban nincs olyan intézmény, ahol megpróbálhatták volna meggyógyítani ennek a sasfiókának a lábát. A halászsasok nehezen viselik a befogást, a rabságot, az ezzel járó stresszt. A finn szabályok szerint, ha vadmadarat nem tudnak úgy meggyógyítani, hogy vissza lehessen engedni a vadonba, vagy nincs megfelelő állatkerti elhelyezésre lehetőség, akkor elaltatják. Ha ezt a sérült lábú halászsas-fiókát kivették volna a fészekből, akkor el kellett volna altatni. Így, hogy a fészekben hagyták, esélyt kapott a küzdésre, az életre... hátha sikerül...

Július 14-én gyűrűzték meg a három fiókát, ekkor vette észre a gyűrűző a sérült lábat is. Amikor a fészekből kiemelte a fiókákat, a lábuknál fogta meg őket. A másodikként meggyűrűzött fiókának csak az egyik lábát fogta meg, valószínűsíthetően ekkor már észrevette, hogy a fióka másik lába sérült.

A Webmadarász blog egyik kedves olvasója tegnap elküldte nekem a gyűrűzéskor mentett képsorozatát - ezúton is köszönet érte! -, közzéteszem ennek fontos információt hordozó képeit. A blogban szokatlanul hosszú képsorozat következik. Az első négy képen az elsőként meggyűrűzött, egészséges fiókát teszi vissza a gyűrűző a fészekbe. Az ötödik képen nyúl a második fiókához, felemeli annak jobb lábát... a bal lába láthatóan furcsán áll, az a sérült láb, amelyet aztán hosszasan tanulmányoz is... Sok kérdés vetődik fel a különböző madárfigyelő fórumokon az ebben a fészekben történt gyűrűzés módjával kapcsolatban, vannak, akik úgy vélekednek, hogy a gyűrűzés is hozzájárult a lábsérüléshez. A valós helyzetértékelést talán segíti ez a néhány kép.