Jeladós gólyák útja

Útnak indultak a jeladós gólyák - Max, a híres tüfingeni gólyahölgy tizenegyedik téli vándorútjára indult el 28-án, repülési iránya ezen a térképen követhető. Fiatalabb korában még átment Afrikába, de az utóbbi években Spanyolországban telelt.
A németországi jeladós gólyák - Leopold és Louis-Henry - már több, mint egy hete úton vannak, pár nappal ezelőtt Bulgária felett repültek mindketten. Ugyancsak Németországból induló jeladós gólyák: Gertrud, Helmut és Hobor, vándorlásuk itt követhető. Gertrud augusztus 13-án indult, már Afrikában van, Helmut aug.27-én indult el dél felé.
Volt egy nagyon híres németországi gólya, Prinzesschen, akit 1994-ben láttak el jeladóval, és egészen haláláig, 2006 decemberéig követni tudták. Dél-Afrikában pusztult el, megtalálták, emlékkövet is elhelyeztek a helyen, a több mint 14 év alatt ez a nevezetes gólya igen sok információval gazdagította az ornitológusokat, élettörténete elolvasható itt.

Sasfióka-sors IV.

Jól van a bicebóca halászsasfióka, akit egy árokban találtak meg, 2 km-re a fészkétől. (lásd tegnapi bejegyzésemet) Egy állatkertbe vitték, ahol megvizsgálták, lábujjai működnek, de a fióka erőtlen, súlya kevés. Eszik, így a súlya és az erőnléte is javulni fog, és a közzétett információkból az következtethető ki, hogy a madár "együttműködik" az állatkerti szakemberekkel, ami növeli a gyógyítás esélyét. Elviszik a 70 km-re lévő Rovaniemibe megröntgenezni, utána tudnak többet mondani a lábáról. A fióka lába nem fáj, mert lehetővé teszi, hogy az emberek megérintsék. Az állatkertben, ahova került, korábban már sikeresen gyógyítottak halászsast, akit visszaengedtek a vadonba.
Szerencsére fel sem vetődött, hogy el kell altatni a fiókát, hanem belekezdtek a vizsgálati-gyógyítási folyamatba. Tehát nem igaz az a korábbi érv, hogyha kivették volna a fészekből, akkor el kellett volna altatni. Az is kiderült, hogy az az érv sem igaz, hogy nincs olyan hely Finnországban, ahol gyógyítanának halászsast - merthogy a Ranua állatkertben korábban is gyógyítottak meg sikeresen halászsast, aki visszatérhetett a vadonba. Miért nem tudtak erről a finn "környezetvédelmi-természetvédelmi-illetékes" minisztériumban, akinek a tisztviselője emailben győzködte a világ különböző madaras fórumainak olvasóit arról, hogy a lehető legjobb megoldás, ha a természetre bízzák Koo sorsát? Vajon hogy lehet, hogy a természetvédelmi hivatalnokkal ellentétben a vadász és/vagy rendőr tudta, hogy melyik buszra kell a röpképtelen halászsasfiókát egy kartondobozban felraknia, hogy eljusson a 200 km-re lévő Ranua-állatkertbe? Csak nekem van az az érzésem, hogy a bicebóca-sasfióka sorsát cirkuszi attrakcióvá tette a webkamera üzemeltetője?

Sasfióka-sors III.

Ez volt a bicebóca-halászsasfióka utolsó kirepülése augusztus 26-án a finnországi fészekből, aztán már nem tért vissza... (A képet Kedves Olvasóm küldte, ezúton is köszönöm.)
Egy vizesárokban talált rá szombaton egy vadász a legyengült fiókára. Sorsát hetek óta rengetegen követik aggódva világszerte. A sasfiókák gyűrűzésekor, július közepén vették észre, hogy az egyik madár lába deformálódott. A fészekben hagyták, nem vitték el gyógyítani, azzal indokolva ezt a döntést, hogy a halászsasok nem bírják a fogságot, emiatt kezelésük ritkán eredményes, és Finnországban nincs is megfelelő intézmény e madár gyógyítására, emiatt az elaltatás várt volna rá. Inkább esélyt adtak neki, hadd tanuljon meg repülni, hátha képes lesz az önálló életre. Augusztus 11-én repült ki először a fészekből, és azóta sokszor hagyta el a fészket hosszabb-rövidebb időre... De mégsem sikerült neki az önálló életre felkészülni. Talán épp halászni próbált, amikor kimerült, megsérült, és ottmaradt röpképtelenül abban az árokban? A vadász, aki megtalálta, a finn rendőrség közreműködésével egy olyan állatkertbe juttatta a sasfiókát, ahol többféle madarat meggyógyítottak már. Talán ennek a bicebóca-fiókának is sikerül, akinek a küzdelmét 82 ország webkameranézői figyelték... A látogatottsági adatok hihetetlenek, 1,2 milliószor kattintottak idén erre a webkamerára. A webkamera ingyenesen félpercenként frissülő állóképet ad, évi 24 eurós előfizetési díjért azonban folyamatos élőképet. Ilyet, mint ezen a videon, amelyen a sérült lábú fióka repülési gyakorlátozása látható, augusztus 17-i a felvétel.
Minden bizonnyal hírt adnak majd a Koo-nak keresztelt halászsasfióka további sorsáról. Vajon számíthatunk-e happy-endre? Meg tudják gyógyítani, kibírja a fogságot? Küzdelme az életért most már a fészken kívül folytatódik.

Sólyomtojás

Miközben nálunk őszre fordul, Ausztráliában tavaszodik ... a webkamerás fészekben Sheila, a vándorsólyom megtojta első tojását... tavaly három tojása volt, augusztus 29. - szeptember 2. között tojta őket. A fészekdoboz egy víztorony oldalában van, idénre új dobozt kaptak a sólymok, a tavalyi rózsaszínűre pingált helyett egy festetlen, természetes színűt, és a torony másik oldalára helyezték, ugyanis tavaly a fészek közelében dolgozó munkásoknak védősisakot kellett viselniük a felségterületét védő sólyom csőre ellen... Tavaly október 4-én keltek ki, és október 30-án gyűrűzték meg a három fiókát.

Útra kelnek...

Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kivánok szerencsés útat, ha távozol,
Legrégibb barátom!

(Petőfi Sándor: A gólya)

Már csak néhány nap, és a hazai webkamerás gólyafészkekben nem láthatunk gólyát, ha odakattintunk... itt az Afrikába indulás ideje... A dunabogdányi fészekből már augusztus 8-án, a darányiból több, mint egy hete elmentek, a nagyhalászi, zalaistvándi, röszkei, kölkedi fészekben pár nappal ezelőtt még mindkét gólyaszülőt lehetett látni, most már csak egyiküket... Szerencsésnek mondható webkamerás év volt, hiszen mindegyik fészekből kirepült két-három-négy szép fióka. Azokon a magyar gólyakamerákon, amelyek működnek majd télen is, az időjárás alakulását, a táj változásait figyelhetjük a következő fél évben... várva a márciusi napot, amikor visszatérnek...

Vajon honnan tudják a költözőmadarak, hogy mikor kell indulniuk a hosszú útra? Hiszen élelemhez még bőségesen juthatnának augusztusban, amikor útra kelnek. A kutatások szerint a nappalok rövidülése alapján döntenek, agyukban van egy "fényérzékelő", annak genetikai programozása figyelmezteti őket az indulás idejére.

Néhány németországi webkamerás fészekben, amelyek környékén etetik a gólyákat, várhatóan az idén is lesznek áttelelő gólyák. Néhány gólya pedig jeladóval a hátán indul útnak, őket a közzétett térképeken követhetjük majd.

Vajon mikor indulnak útnak a halászsasok?

Képmentés: Öregferi - Webmadarász fórum - Finnország, Lahikuvaan-kamera: link

Vajon mikor indulnak el Afrika felé a finnországi halászsasok? A kérdés különösen a Hailuoto-szigeten lévő halászsas-fészeknél érdekes, ahol a bicebóca-fióka nevelkedik. A hibás lábú fióka augusztus 11-én repült ki, azóta számos kört megtett, jónéhányszor volt a fészken kívül hosszabb-rövidebb időre, a kameraképek alapján úgy tűnik, hogy nagyjából sikerült megtanulnia ép lábával leszorítva halat enni is, szóval jövőjét optimistábban nézhetjük, mint két héttel ezelőtt... Vajon meddig etetik őt és fiókatestvéreit a sas-szülők? Mikor jön el az indulás ideje? Ha úgy számoljuk, hogy a fiókák kirepülése után 3-4 hetet várnak még a sas-szülők, akkor talán szeptember elejéig láthatjuk őket. (Tavaly augusztus 27-28-án indultak el, a szülők is, az egyetlen megmaradt fióka is, aki július 28-án repült ki.)

Finnország, Hailuoto - kamera - link

Az elmúlt években tucatnyinál több finn halászsas útját követték jeladóval - őszi indulási időpontjaik augusztus 24 - szeptember 23 között szóródtak. A Finnországból induló halászsasok egy része hazánk felett is átvonul. Olyan finnországi halászsast, amelynek idei útját is követnék jeladóval, nem találtam a neten.

Két skóciai projekt keretében azonban hét halászsas idei útját követhetjük majd. Ebben a projektben két idei halászsasfióka és két felnőtt madár útját, egy másik projektben pedig számos madárfaj - köztük három felnőtt halászsas - útját követik jeladóval. Az észt ornitológusok is követik két halászsas útját.

Skócia - kamera - link

A skóciai halászsasok közül kettő már útnak indult - a Rothes nevű fióka ebből a fészekből (a másik jeladóval ellátott fióka még a fészeknél van, ő látható a fenti képen), valamint a Beatrice nevű felnőtt madár, amelynek fiókái július 10-e körül kirepültek (nem webkamerás fészekből). Ugyancsak elindult az idős madárnak számító, 1992 óta ebben a fészekben költő, idén 45. és 46. fiókáját felnevelő skóciai rekorder halászsas-mama - július 12-én repültek ki a fiókái, augusztus 5-én kelt útra, rajta nincsen jeladó.

Halászsas a Tisza-tónál

Augusztus közepén még elég ritka jelenség Magyarországon a halászsas - a képen szereplő példány Pusinak mutatkozott meg a Tisza-tónál. A teljes képsorozat a Madárlesők fórumán látható.

Vajon itt fészkelt ez a halászsas Magyarországon? Ennek is van esélye, mert Pusi áprilisban is lencsevégre kapott egy példányt azon a környéken. A terepet jól ismerő természetvédelmi őrök, túravezetők azonban a sasfészek helyéről nem tudtak információt adni Pusinak.

Avagy egy nagyon korán vándorútra kelt, északi országból érkező példány időzik arrafelé már most? A www.birding.hu oldalon, ahol a különlegesebbnek számító madarak megfigyeléseit rögzítik, az utóbbi két hétben az ország négy különböző táján is megfigyeltek halászsasokat. Szeptember-októberben, amikor átvonuló vendégek Afrikába tartó útjuk során a halászsasok nálunk, nagyobb eséllyel lehet velük találkozni.

Fotók: Pusi - Madárlesők fórum

A neten fellelhető információk szerint Püspökhatvan környékén korábban - lehet, hogy most is... - fészkelt egy halászsas-pár, róla is így írnak: "A halászsas meglehetősen ritka fészkelő Magyarországon, így püspökhatvani felbukkanása komoly tudományos jelentőséggel bír." Ugyancsak érdekes információ, hogy három évvel ezelőtt Szeged mellett a fehértói halastavaknál találtak a Kiskunsági Nemzeti Park őrei egy halászsast, amely sérülései alapján valószínűleg egy magasfeszültségű villanyvezetéknek ütközött, és nem tudott repülni. A Svédországban gyűrűzött madarat a Szegedi Vadasparkban kezdték gyógyítani, sajnos további sorsáról a neten eddig nem leltem információt - vajon ez a sérült szárnyú halászsas kibírta a fogságot? meggyógyult? mi lett vele?

Az egyik jeladós skóciai halászsasfióka elindult...

Veszélyes, nehéz út a fiatal halászsasok első vándorlása Afrikáig - a halászsasok fele éppúgy elpusztul első életévében, mint a gólyák fele...
Két, ugyanabban a webkamerás fészekben idén nevelkedett skóciai halászsasfióka kapott jeladót, és egyikük, Rothes már el is indult fészkelőhelyéről Afrika felé, útja ezen az oldalon
követhető - már Franciaországban jár, az Atlanti-óceáni partvidéken. Május 22-én kelt ki a tojásból. A projekt keretében megfigyelt másik jeladós halászsas-fióka, Mallachie, két nappal később kelt ki , ő még nem indult el a vándorútra.
Tavaly is jeladót szereltek két, itt felnőtt fiókára - Nethy októberre eljutott Afrikába, télen ott vándorolgatott, de márciustól nem működik a jeladója, nem tudják utána merre járt, mi történt vele. Deshar az Atlanti-óceán felett tévelygett, vele rögzítették a leghosszabb, egyhuzamban repült utat, amit fiatal jeladós sas megtett, de... szeptember 30-án leszállt a tengerre. Esete mutatja, milyen nehéz dolog a helyes navigáció egy tapasztalatlan halászsasnak...

Halászsasok egy lábbal

Élénk nemzetközi figyelem kíséri a finnországi Hailuoto-szigeten lévő fészekben nevelkedett sérült lábú halászsas-fióka sorsát. Nehéz megjósolni, hogy milyen esélyekkel vághat neki az önálló életnek. Két nappal ezelőtt repült ki először a fészekből, amelyet azóta többször is megismételt. A legfőbb kérdés: vajon tud-e majd önállóan halászni? Lehet, hogy ezt sosem fogjuk megtudni, hiszen ha kikerül a webkamera látóköréből, további sorsa rejtély marad számunkra. Egy hónap múlva pedig a finnországi halászsasok útnak indulnak afrikai telelőhelyük felé.

Az interneten böngészve mindenesetre lehet olyan fotókat lelni, amelyek egy lábbal élő halászsasokról készültek, s ezek bizonyítják, hogy képes lehet egy halászsas egy lábbal is az önálló életre. Egy hír olyan egylábú halászsasról is szól, amelyik 15 évig élt Amerikában. Ez a fotó Kanadában készült 2007-ben - egy lábbal kapaszkodva ül a faágon a halászsas - itt. Egy másik kép Maryland környékén 2007-ben készült kép, egy jelzőtábla tetején áll a sas - itt. Az USA-ban, 2008 nyarán készült a repülő egylábú halászsast megörökítő fotó: itt.

Sas-röpte

Néhány sasröptét elkapó pillanatkép a csodaszép tájat mutató, finnországi Lahikuvaan környéki halászsas-fészekből. A képeket Öregferi mentette a Webmadarász fórumon. A halászsas testhossza 53-55 cm, kiterjesztett szárnyainak fesztávolsága 145-170 centiméter - embernyi magasság! -, farkhossza 18 centiméter. Súlya 1-2 kg, a tojó kicsit nagyobb, mint a hím.

Kirepült!

Az elrugaszkodás pillanata ... aztán huss, kirepült, megtette az első kört a fészek körül. Öregferi animációja és egy kedves Olvasónk által beküldött képsorozatok a sérült lábú sasfióka első kirepüléseiről a Webmadarász fórumban!

Mindig nagy esemény egy madárfióka életében az első kirepülés, de egy ilyen sérült lábú, bice-bóca halászsasfióka - és többezer webkamerás figyelője - számára még nagyobb. Amint az animáción és a képsorozatokon látható, ma reggel Hailuoto szigetén többször is sikeresen kirepült a finnországi fészekből a hibás ballábú fióka, második körét a fészekből kísérte tekintetével a sas-szülő és a fiókatestvér. A fióka történetéről két korábbi blogbejegyzésben is írtam: itt és itt. Még egy hónapja van a sasfiókának, hogy felkészüljön a nagy őszi vándorútra... A finnországi halászsasok szeptember 10-20-a körül indulnak el afrikai telelőhelyükre - a jeladóval felszerelt sasok elmúlt évekbeli útjairól részletes térképek láthatók itt.

Update, 21.30: A sérült lábú sasfióka ma többször is kirepült, délután csaknem három órán keresztül távol volt a fészektől, megkezdte tehát a szabad madár életét. Sikeresen szállt föl, sikeresen landolt visszaérkezéskor, láthatóan jó erőben van, a mai nap történései már okot adnak a bizakodásra a kis halászsas jövendő életét illetően. További animációk, képek, infok a mai kirepülésekről a Webmadarász fórumban!

Új tojóládát kapott az ausztráliai sólyompár

Ausztráliában nemsokára tavasz lesz, ott most kezdődik a költési időszak... Havoc és Sheila, a sólyompár egyre gyakrabban látható a tojóláda környékén... tavaly augusztus 29-én jelent meg a fészekben az első tojás. Az idén egy új, festetlen tojóládát láthatunk a kameraképen - a korábbi, rószaszínűre festett helyett. Mivel tavaly a víztorony környékén dolgozók kénytelenek voltak fejvédő sisakot hordani, mert Sheila sólyom gyakran odavágott, féltve felségterületét, az idén a víztorony másik oldalára tették a tojóládát, remélve, hogy ez a sólymok számára nyugalmasabb lesz, kevesebb emberi mozgást érzékelnek majd, így a dolgozóknak is kevésbé kell félteni a kobakjukat... Tavaly "sólyomijesztő" zászlócskákat tettek ki a dolgozók védelme érdekében...

Több tucatnyi gólyatetem ?!?!...

Gyülekeznek a gólyák és ... ilyen szörnyű dolgok történhetnek velük. Múlt hét pénteki hír: több tucatnyi (???!!!) gólyatetemre bukkantak péntek reggel azok az emberek, akik a Hajdúszoboszlóhoz közel fekvő egyik tanyán dolgoztak. A csütörtök esti órákban közel száz gólya volt látható a már említett területen, de akkor még nem tapasztaltak semmi rendellenességet. A Hajdúszoboszlói Városi Televízió 2009. augusztus 14-én riportban számol be az eseményről, utánajárnak a tömeges pusztulás okának, megkérdeznek szakembereket a lehetséges okokról. Ennyi a szűkszavú hír (mi az, hogy több tucatnyi gólya??? hát az rengeteg... mégis mennyi??? 24? 36? 48?), a hírhez néhány rémísztő fotó a Hajdúszoboszlói Városi TV honlapján. Áramütés, mérgezés? A képek az elhalt gólyákról egy veszélyes villanyoszlop tövében készültek...
Update, 19.30. A TV2 ma esti riportja 12 elpusztult és egy súlyosan sérült gólyáról adott hírt.

A halászsas zsákmánya

A Sulinet oldalán tanítják: "A halászsasok Európában meglehetősen ritka madárfajnak számítanak és számuk egyre csökken. Az egész kontinensünkön körülbelül 8000 pár költ. A Brehm által rárónak nevezett madár külön családot alkot a sasok mellett. A megkülönböztetést meg is érdemli, minthogy olyat tud, amit a többi sas nem, ugyanis a víz alá veti magát zsákmánya után. Szinte kizárólag hallal táplálkozik, zsákmányát speciális módon szerzi. Ha kiszemeli zsákmányát, torpedóként zuhan a vízbe, teljes testével alámerül, megragadja áldozatát, majd nagy erőfeszítés közepette kiemelkedik a vízből. A levegőbe emelkedve a kifogott halat először keresztben tartja, aztán befordítja a repülés irányába, hogy csökkentse a légellenállást." A megszerzett zsákmány pedig így érkezik a fészekbe... Pillanatképek két webkamerás finnországi fészekből. Lahikuvaan- ebben a fészekben két fióka nőtt fel, kirepültek már, de még visszajárnak: Képmentés: Öregferi - Webmadarász fórum

Hailuoto - jóval északabbra van, mint az előbbi fészek. Itt három fióka van, kettő már kirepült, a harmadik fióka lába sérült, az ő történetéről már korábban írtam... Ez a kép egy július 17-én elkapott pillanat.
Képmentés: Margó77 - Webmadarász fórum

Fecskék a falon

Elmúltak 20 naposak az amerikai kéménysarlósfecskék, már alig fértek a fészekben, akkorák, mint a fecskeszülők... a három fióka fejlődésének új szakaszába lépett, a fészekből kilépve már a kémény falán kapaszkodnak, járkálgatnak, 28-30 napos korukban fognak kirepülni.

Sasfióka-sors - II.

Pár nappal ezelőtti bejegyzésemben írtam a finn Hailouto szigeten lévő halászsas-fészek sérült lábú fiókájáról, akinek sorsa igen sok webkameranézőt foglalkoztat világszerte. Ötvennél több országból írtak leveleket a finneknek a fióka megmentése érdekében...

A sérült lábú sasfióka már nagyokat szökken, és a fészekbe visszaereszkedve sikeresen "landol"... egyelőre itt tart a történet. Valószínűsíthető, hogy sikeresen ki fog repülni. Aztán ha tud táplálékot szerezni magának, akkor élni fog, ha nem, akkor éhenhal, ahogy a vadon törvényei diktálják...

Egy amerikai webkamerafigyelő fórumon a finn természetvédelmi hivatal illetékese megkísérelt válaszolni a felvetődő kérdésekre. Azt írta, hogy bár a világban van néhány példa halászsasok eredményes állatkórházi gyógyítására, amikoris a madár túlélte a kezeléssel járó stresszt, de Finnországban nincs olyan intézmény, ahol megpróbálhatták volna meggyógyítani ennek a sasfiókának a lábát. A halászsasok nehezen viselik a befogást, a rabságot, az ezzel járó stresszt. A finn szabályok szerint, ha vadmadarat nem tudnak úgy meggyógyítani, hogy vissza lehessen engedni a vadonba, vagy nincs megfelelő állatkerti elhelyezésre lehetőség, akkor elaltatják. Ha ezt a sérült lábú halászsas-fiókát kivették volna a fészekből, akkor el kellett volna altatni. Így, hogy a fészekben hagyták, esélyt kapott a küzdésre, az életre... hátha sikerül...

Július 14-én gyűrűzték meg a három fiókát, ekkor vette észre a gyűrűző a sérült lábat is. Amikor a fészekből kiemelte a fiókákat, a lábuknál fogta meg őket. A másodikként meggyűrűzött fiókának csak az egyik lábát fogta meg, valószínűsíthetően ekkor már észrevette, hogy a fióka másik lába sérült.

A Webmadarász blog egyik kedves olvasója tegnap elküldte nekem a gyűrűzéskor mentett képsorozatát - ezúton is köszönet érte! -, közzéteszem ennek fontos információt hordozó képeit. A blogban szokatlanul hosszú képsorozat következik. Az első négy képen az elsőként meggyűrűzött, egészséges fiókát teszi vissza a gyűrűző a fészekbe. Az ötödik képen nyúl a második fiókához, felemeli annak jobb lábát... a bal lába láthatóan furcsán áll, az a sérült láb, amelyet aztán hosszasan tanulmányoz is... Sok kérdés vetődik fel a különböző madárfigyelő fórumokon az ebben a fészekben történt gyűrűzés módjával kapcsolatban, vannak, akik úgy vélekednek, hogy a gyűrűzés is hozzájárult a lábsérüléshez. A valós helyzetértékelést talán segíti ez a néhány kép.

Felnőttek az albatroszfiókák

Január végén, február elején keltek ki az új-zélandi albatrosz-centrumban a fiókák, mostanra csaknem felnőttek... Szeptemberben nekiindulnak a tengernek, három évig a tengereken járnak, aztán térnek csak vissza újra a szárazföldre családot alapítani, utódokat nevelni... Több mint 95 albatrosz van a webkamerázott költési területen - az albatrosz csak a költési-fiókanevelési időszakban tartózkodik a szárazföldön, egyébként a tengerek felett él.

További képek, infok a Webmadarász fórumban!

Sasfióka-sors

Vajon képesek vagyunk-e kellő bölcsességgel szemlélni mindazt, amit a vadon törvényei szerint élő madarak fészkeiből közvetítenek a webkamerák? Például ennek a sérült finnországi halászsasfiókának a küzdelmét, akinek valószínűsíthetően még kiskorában a fészekben eltörött a lába és hosszabb távú életesélyei ezzel minimálisra csökkentek? Három héttel ezelőtt, gyűrűzéskor fedezték fel a törött lábat, de nem vitték el madárkórházba a fiókát, hanem visszatették a fészekbe, a természetre bízva a további történéseket. Vajon jól döntöttek-e? Több esélye lett volna az életbenmaradásra akkor, ha gyógyító kezekbe kerül? Vannak cikkek a neten, amelyek sikeres gyógyításról számolnak be, vannak, amelyek pusztulással végződőkről, a halászsasokat erősen megviseli az óriási stressz, amit befogásuk okoz. Vagy lehet, hogy így, a saját fészkében van több esélye? Megerősödik, valamennyire használhatóvá válik a deformált lába? Kirepülhet... ?Képes lesz vele önállóan élni, táplálkozni? Megannyi kérdés.

A fészekben három sasfióka nőtt fel, a két egészséges fiókatestvér a múlt héten már kirepült, bár még visszajárnak a fészekbe. A sérült lábú sasfióka is bőszen gyakorol, szárnyai nagyszerűen működnek, csak az egyik lába nem... Annyi bizonyos: keményen küzd az életbenmaradásért. Vajon milyen sors vár rá? Egyedül, védtelenül marad a fészekben és éppúgy prédájává válik egy rétisasnak, mint egy tavalyi itteni fióka? Képes lesz az elrugaszkodásra és a kirepülésre? Fog tudni ilyen ballábbal halászni? Képes lesz a többezer kilométeres vándorútra, amellyel afrikai telelőhelyére juthat? A Webmadarász fórum tapasztalt madarásztagja szerint sincs semmi okunk az optimista válaszadásra: " Én azt gondolom, hogy nem könnyű élet vár rá, hiszen a lábuk, főként a vetélő ujjaik nagyon fontos szerepet játszanak a vadászatban. Én nagyon féltem ezt a törött lábú madarat! Nem vagyok optimista... " A sérült lábú halászsasfióka sorsáról további képek, infok a Webmadarász fórumban!

Meggyűrűzték a dinkelsbühli kisgólyákat

Alig több, mint egy hónaposak a dinkelsbühli kisgólyák, június 30-án kelt ki az idősebbik. Nagyon későn jött össze ez a gólyapár, a késői tojásrakás után ez a két fióka kelt ki. A gólyafészkek többségét már végleg elhagyták a fiókák, és csapatokba verődve készülődnek Afrikába, ahova augusztus közepe-vége felé el is indulnak... A dinkelsbühli két fióka pedig eközben még csak most növekszik, ők csak szeptemberben fognak kirepülni. Megerősödnek annyira, hogy nekivágjanak eséllyel a nagy vándorútnak...? Vajon mi fog velük történni? Itt maradnak télire a felnevelő fészekben? Táplálékban valószínűleg nem lenne hiányuk, akadna emberi segítség..., szakértő naplóírójuk (a képen látható szemüveges gyűrűző) évtizedek óta dokumentálja e fészek életét... Érdekes lesz figyelemmel kísérni e késői fiókák sorsát.

Kirepült az egyik kölkedi gólyafióka

Ma kirepült az egyik kölkedi webkamerás gólyafióka - ebben a fészekben június 3-4-én kelt ki a két fióka - viszonylag későn. Mégis szépen felnőttek, és időben el tudnak indulni az afrikai útra. Őket nem gyűrűzték meg. Egy kép június 4-éről: épphogy kikelt "naposgólyacsibék".

Képmentés: Margó77 - Webmadarász fórum

Update, aug.1. este: Gyorsan követte társát a másik fióka is, délután ő is megismerkedett a fészken kívüli világgal.